mintha a csend is ordítana
és kint az este mázsás sötéttel
lepné a sétányon a bokrokat
fölöset lép a szív s egy pillanatra
csillagok hullnak szürke sziporkák
a hamu-havon
nyomtalan léptek vágnak át
a tér kétfelé hull
semmire néz a késéles rés is...
vakvágány szúr a lombtalanságba
a szemgödrökben homok csikorog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése