virágaimat szél zilálta szét
csokrot kötöttem pedig
távolok dallamából
vágyakozásból
rétek felett szálló páraködből
hol lépteid megőrzi a fű
szívszorongásból
érted...
fuvallat jött rám szakadt
kapkodtam a szétrepülő szirmok után
aztán útfélre ültem
megsimogattál
s fölém rajzoltad gyönyörű
kék madarad
Székelyudvarhely, 2012. március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése