ribancok állnak strázsát fejemnél
szép arcom vonásaira tekergőznek látod
nagy faruk ringja be a teret most is
ma is és holnap és holnapután is örökké és
"Mindörökké ámen!"-t modern kurtizánok kikent-
kifent szája kéjeleg fölém
ahogy itt fekszem a sáros
mindvégig-igazságban
sokszor
dús búzák csíráznak szívmezőimen
néha remélem megérem
az aratás szent fémeit felragyogni sarlós szemedben
aztán mégis rimák nyúzott emlei lógnak át a képen
újra és újra
ahogy vonulnak mint
násztáncra húzó darvak
végenincs évszaktalanságban
szemednek taván
lelked önmagát visszfénylő tükrében
csáb-mataharik kelnek ki mosolyomból
- ribiket-nevető-királykisasszony vagyok
abszurd mesében -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése