Látlelet

némaság körül a székek
üresen mind
mintha csak
konzílium végét követő pillanat lenne
az ítélet mögött az ajtó
épp-csak hogy becsukódott
egyedül vagyok..
az asztal fölött ahol fekszem
még ott foszlik a legyintés
vállrándító beletörődés
a lap hidegében
csak székek némasága
ölel

1