hogy ne érezd amint
tarkódba liheg a megfeszült idő
csak azért is!
lépsz ráérősen
még ide meg oda is bemosolyogsz
szinte csak sejtik sejtjeid sejtjeik
a kerítések mögül párálló köszönés ölel
bújj-patak-kukucska derűd
és intesz a képlékeny csillogásban
mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése